Az első vendégek és vendéglátóik
"Kispesten az első házat 1870. évben az Alberti községből származó Czúr Jánosné építette, aki rövid idő alatt három háznak is tulajdonosa lett. A második házat Seregh József kenyérsütő, a harmadikat Reinfried Ágost hentes építette, a negyedik volt a Herein ház, az ötödik a mai >Gödör< vendéglő (Lukács Istváné), a hatodikat dr. Breznay Béla egyetemi tanár, a hetediket Bódy János és így tovább és tovább épültek a házak, nyaralók szinte amerikaias gyorsasággal. Később tömegesen jöttek az érdeklődő iparosok, kereskedők és majorosok.
Az első települések inkább elsősorban az Üllői úton és a Szent Imre herceg úton (régent Lőrinc-utca, később Sárkány-utca) pontosabban a Rákóczi-utca, Üllői-út, Rózsa- és Herrich-utca által határolt területen voltak. A Rózsa-u. végében (Vasgereben-, Benitzky- és Rózsa-u. által határolva) volt az első települők temetője. A Rózsa-utcán túl már vadregényes erdőség húzódott egész Pusztaszentlőrincig. A mai Vas Gereben- és Rózsa-utcák között a Szt. Imre hg. út tájékán volt a régi kispestiek kedvenc kirándulóhelye a >Hattyúsziget.< Ez körülbelül 10 holdnyi terület volt, amelyen százados fenyő-, tölgy- és topolyafákkal körülvett nádas, mocsaras tó terpeszkedett, tele vadkacsákkal és egyéb viziszárnyasokkal, nagy örömére a vadászsportot űző uraknak. A tó közepén levő szigeten egy élelmes vendéglős népligetszerű mulatóhelyet létesített, (volt itt táncterem, céllövölde, körhinta, gyorsfényképész, stb. szórakoztató dolog) a tó vizére hattyukat hozatott, hidat építtetett, csónakokat tartott s a szórakozásra vágyó urak kedvükre mulathattak ebben a kis földi paradicsomban. Volt is gyakran nagy heje-huja, dínom-dánom, melynek víg hangjaiba úgy esténként még belevegyült a barátságos kis békák vartyogása és kuruttyolása. Szinte kár, hogy az egyre szaporodó lakósság miatt a Hattyúsziget vizét is lecsapolták és dr. Edelmann, Varju és Holzmann, a sziget későbbi tulajdonosai felparcellázták és házhelyeknek eladták.
Az Üllői-utat akkori időben gyönyörű árnyas fasor szegélyezte, amit később, a villamosítás alkalmával kivágtak. Az Üllői-út tulsó oldala, körülbelül a Wekerle-utcától a Határ-Csárdáig, Török Ferencé volt s ezért ezt a területet >Törökfalvának< nevezték. Házak csak nagyon ritkán épültek, nagy távolságokban, leginkább fazsindelyes tetőkkel; csak később tértek át a tűzbiztonságosabb cseréptetőkre. Kispesten levő házukat sokan csak nyaralónak használták és Kispestet kirándulóhelynek. Kispest akkor valóban nagyon híres nyaralóhely volt és a >Török tsászár csárdában<, amely az Üllői-útnak a Török-utca és Szapáry-utca közötti szakaszán volt, sokat mulattak elődeink.
Az Üllői-út mentén, Budapest és Kispest határvonalánál még egy másik csárda is van. Ez az úgynevezett >Határ-csárda<, mely ezelőtt, mintegy 250 évvel, felsőbb királyi parancsra épült és igen sok híres vendéget látott falai között a vadászatra kiránduló nagyurak közül. Régi csárdajellegét mind a mai napig megtartotta. Szúette, gerendás mennyezetű ivójában még most is – a villamosság korszakában – ott lóg a primitív egyszerűségű petróleumlámpa s gyér világítása mellett mintha Bogár Imre betyárvilágának imbolygó árnyai rajzolódnának a homályba vesző falakra.
Nagy forgalma van a csárdának különösen kispesti választások idején, mikor is Kispesten szesztilalom van. A csárda már budapesti terület s a jó kispestiek ide somfordálnak egy kis itókáért. Az Üllői-út a 60-as évek végén még megkerülte a csárdát s csak később hozták egyenesbe. A régi világban ennél a híres csárdánál tartottak pihenőt a Pestre igyekvő fuvarosok s mosták le agyig süppedő szekérkerekeikről a jó, vendégmarasztaló sarat, vagy ha korán érkeztek, a csárda hatalmas fészerébe behúzódva várták meg a reggelt. Ez a hatalmas fészer ugyancsak látható még ma is a csárda udvarán, az előtte terpeszkedő nagyvödrös gémeskúttal együtt."
"Kispesten az első házat 1870. évben az Alberti községből származó Czúr Jánosné építette, aki rövid idő alatt három háznak is tulajdonosa lett. A második házat Seregh József kenyérsütő, a harmadikat Reinfried Ágost hentes építette, a negyedik volt a Herein ház, az ötödik a mai >Gödör< vendéglő (Lukács Istváné), a hatodikat dr. Breznay Béla egyetemi tanár, a hetediket Bódy János és így tovább és tovább épültek a házak, nyaralók szinte amerikaias gyorsasággal. Később tömegesen jöttek az érdeklődő iparosok, kereskedők és majorosok.
Az első települések inkább elsősorban az Üllői úton és a Szent Imre herceg úton (régent Lőrinc-utca, később Sárkány-utca) pontosabban a Rákóczi-utca, Üllői-út, Rózsa- és Herrich-utca által határolt területen voltak. A Rózsa-u. végében (Vasgereben-, Benitzky- és Rózsa-u. által határolva) volt az első települők temetője. A Rózsa-utcán túl már vadregényes erdőség húzódott egész Pusztaszentlőrincig. A mai Vas Gereben- és Rózsa-utcák között a Szt. Imre hg. út tájékán volt a régi kispestiek kedvenc kirándulóhelye a >Hattyúsziget.< Ez körülbelül 10 holdnyi terület volt, amelyen százados fenyő-, tölgy- és topolyafákkal körülvett nádas, mocsaras tó terpeszkedett, tele vadkacsákkal és egyéb viziszárnyasokkal, nagy örömére a vadászsportot űző uraknak. A tó közepén levő szigeten egy élelmes vendéglős népligetszerű mulatóhelyet létesített, (volt itt táncterem, céllövölde, körhinta, gyorsfényképész, stb. szórakoztató dolog) a tó vizére hattyukat hozatott, hidat építtetett, csónakokat tartott s a szórakozásra vágyó urak kedvükre mulathattak ebben a kis földi paradicsomban. Volt is gyakran nagy heje-huja, dínom-dánom, melynek víg hangjaiba úgy esténként még belevegyült a barátságos kis békák vartyogása és kuruttyolása. Szinte kár, hogy az egyre szaporodó lakósság miatt a Hattyúsziget vizét is lecsapolták és dr. Edelmann, Varju és Holzmann, a sziget későbbi tulajdonosai felparcellázták és házhelyeknek eladták.
Az Üllői-utat akkori időben gyönyörű árnyas fasor szegélyezte, amit később, a villamosítás alkalmával kivágtak. Az Üllői-út tulsó oldala, körülbelül a Wekerle-utcától a Határ-Csárdáig, Török Ferencé volt s ezért ezt a területet >Törökfalvának< nevezték. Házak csak nagyon ritkán épültek, nagy távolságokban, leginkább fazsindelyes tetőkkel; csak később tértek át a tűzbiztonságosabb cseréptetőkre. Kispesten levő házukat sokan csak nyaralónak használták és Kispestet kirándulóhelynek. Kispest akkor valóban nagyon híres nyaralóhely volt és a >Török tsászár csárdában<, amely az Üllői-útnak a Török-utca és Szapáry-utca közötti szakaszán volt, sokat mulattak elődeink.
Az Üllői-út mentén, Budapest és Kispest határvonalánál még egy másik csárda is van. Ez az úgynevezett >Határ-csárda<, mely ezelőtt, mintegy 250 évvel, felsőbb királyi parancsra épült és igen sok híres vendéget látott falai között a vadászatra kiránduló nagyurak közül. Régi csárdajellegét mind a mai napig megtartotta. Szúette, gerendás mennyezetű ivójában még most is – a villamosság korszakában – ott lóg a primitív egyszerűségű petróleumlámpa s gyér világítása mellett mintha Bogár Imre betyárvilágának imbolygó árnyai rajzolódnának a homályba vesző falakra.
Nagy forgalma van a csárdának különösen kispesti választások idején, mikor is Kispesten szesztilalom van. A csárda már budapesti terület s a jó kispestiek ide somfordálnak egy kis itókáért. Az Üllői-út a 60-as évek végén még megkerülte a csárdát s csak később hozták egyenesbe. A régi világban ennél a híres csárdánál tartottak pihenőt a Pestre igyekvő fuvarosok s mosták le agyig süppedő szekérkerekeikről a jó, vendégmarasztaló sarat, vagy ha korán érkeztek, a csárda hatalmas fészerébe behúzódva várták meg a reggelt. Ez a hatalmas fészer ugyancsak látható még ma is a csárda udvarán, az előtte terpeszkedő nagyvödrös gémeskúttal együtt."