Hermetice elzárva
"Elkövetkezett az 1896. augusztus 2. napja, amikor a község nagy felkészültséggel látott hozzá, hogy Kispest történetében ezt a nevezetes napot, Kispest születésének negyedszázados évfordulóját méltóan megünnepelje […] A község ilyetén való ünneplése újabb letelepülőket hozott Kispestnek, úgy hogy az egyik közgyűlésen Ács László bíró azt a javaslatot terjesztette a képviselőtestület elé, hogy vegyék meg a Sárkány-féle birtokot. Ezen birtok körülbelül 500 katasztrális hold és kétségtelen, hogy ezen földeknek házhelyekre leendő felosztása egy egész új városrész alapítását teszi lehetővé. Ez a terv azonban nem sikerült […]
A Wekerle-telep felépítésével a kormány az akkori idők lakásmizériájától legjobban sujtott munkásosztály lakásszükségleteit kívánta rendezni […] A vételnek érdekes előzménye van. A legnagyobb titokban kellet tartani, hogy az óriási területet az állam fogja megvenni. Ezt a kényes kérdést úgy oldották meg, hogy a tényleges vevő a székesfőváros X. kerületi előljáróságának irodavezetője lett s a szerződés végleges aláírásakor tudták meg az eladók, hogy a vevő a magy. kir. pénzügyminiszter […] Az egész terület Kispest belterületével úgy függ össze, hogy azt bátran belteleknek lehetett minősíteni, habár tulajdonosai külterjes mezőgazdálkodást űztek rajta. Területén mindössze egy csőszház és két kút volt […]
E mű más helyén emlékezés tétetett arról, hogy Kispest akkori irányító tényezői mily nagy fontosságúnak tartották azt a tényt, hogy Kispest területéből, mintegy ötszáz hold területen egy- és kétemeletes házak fognak épülni és milyen jó lesz Kispest iparosainak és kereskedőinek, hogy állandó munkát, illetve megrendelést tudnak maguknak biztosítani.
Mily csalódás! Igaz ugyan, hogy az építkezések tartama alatt a helybeli kereskedelem és ipar állandóan el volt foglalva megrendelésekkel, de amint az építkezések befejezést nyertek, a telep felügyeleti hatósága, azaz a pénzügyminiszter hermetice elzárta a telepet az anyaközségtől. Az anyaközségből befutó útvonalakat oszlopokkal elzárta a kocsiközlekedés elől. Nagy jogi viták után a pénzügyminiszter nem engedélyezte, hogy a villamosvilágítás bevezettessék, mert a világítási áram eladására jogosult helyi világitási társaság alapárait nem volt hajlandó elfogadni.
A Wekerle-telepet övező útvonalak mentén, de az anyaközség területén italmérési jogot nyert vendéglősöket, korcsmárosokat és kávésokat a határtól messzebb akarta elhelyezni. Természetes, hogy az érdekelt italmérők sem maradtak tétlenek és heves, hosszas küzdelmek után sikerült helyeiken megmaradniok. Kispest város piactartási jogát is kétségbevonta a miniszter, amit azonban Válya Gyula dr. polgármester és Monda Sándor pénzügyi tanácsnok segítségével a képviselőtestület sikeresen megvédett."
"Elkövetkezett az 1896. augusztus 2. napja, amikor a község nagy felkészültséggel látott hozzá, hogy Kispest történetében ezt a nevezetes napot, Kispest születésének negyedszázados évfordulóját méltóan megünnepelje […] A község ilyetén való ünneplése újabb letelepülőket hozott Kispestnek, úgy hogy az egyik közgyűlésen Ács László bíró azt a javaslatot terjesztette a képviselőtestület elé, hogy vegyék meg a Sárkány-féle birtokot. Ezen birtok körülbelül 500 katasztrális hold és kétségtelen, hogy ezen földeknek házhelyekre leendő felosztása egy egész új városrész alapítását teszi lehetővé. Ez a terv azonban nem sikerült […]
A Wekerle-telep felépítésével a kormány az akkori idők lakásmizériájától legjobban sujtott munkásosztály lakásszükségleteit kívánta rendezni […] A vételnek érdekes előzménye van. A legnagyobb titokban kellet tartani, hogy az óriási területet az állam fogja megvenni. Ezt a kényes kérdést úgy oldották meg, hogy a tényleges vevő a székesfőváros X. kerületi előljáróságának irodavezetője lett s a szerződés végleges aláírásakor tudták meg az eladók, hogy a vevő a magy. kir. pénzügyminiszter […] Az egész terület Kispest belterületével úgy függ össze, hogy azt bátran belteleknek lehetett minősíteni, habár tulajdonosai külterjes mezőgazdálkodást űztek rajta. Területén mindössze egy csőszház és két kút volt […]
E mű más helyén emlékezés tétetett arról, hogy Kispest akkori irányító tényezői mily nagy fontosságúnak tartották azt a tényt, hogy Kispest területéből, mintegy ötszáz hold területen egy- és kétemeletes házak fognak épülni és milyen jó lesz Kispest iparosainak és kereskedőinek, hogy állandó munkát, illetve megrendelést tudnak maguknak biztosítani.
Mily csalódás! Igaz ugyan, hogy az építkezések tartama alatt a helybeli kereskedelem és ipar állandóan el volt foglalva megrendelésekkel, de amint az építkezések befejezést nyertek, a telep felügyeleti hatósága, azaz a pénzügyminiszter hermetice elzárta a telepet az anyaközségtől. Az anyaközségből befutó útvonalakat oszlopokkal elzárta a kocsiközlekedés elől. Nagy jogi viták után a pénzügyminiszter nem engedélyezte, hogy a villamosvilágítás bevezettessék, mert a világítási áram eladására jogosult helyi világitási társaság alapárait nem volt hajlandó elfogadni.
A Wekerle-telepet övező útvonalak mentén, de az anyaközség területén italmérési jogot nyert vendéglősöket, korcsmárosokat és kávésokat a határtól messzebb akarta elhelyezni. Természetes, hogy az érdekelt italmérők sem maradtak tétlenek és heves, hosszas küzdelmek után sikerült helyeiken megmaradniok. Kispest város piactartási jogát is kétségbevonta a miniszter, amit azonban Válya Gyula dr. polgármester és Monda Sándor pénzügyi tanácsnok segítségével a képviselőtestület sikeresen megvédett."