Előfutárok
A skót gyűjtők szerint már 1841-ben, egy edinburgh-i nyomdában készültek a később levélben elküldött, első levelezőlapok. Az USA-ban, azon belül is Philadelphiában 1861-ben elkészültek az olykor reklámértéküket hangoztató Lipman-lapok ("Ez a postai lap nagy lehetőséget biztosít gyors üzenetváltásra. A levélpapír és a boríték felébe kerül. Megkönnyíti a postai kezelést."), noha illusztrációt még nem találni rajtuk.
Franciaország az 1870-71-es francia-porosz háború ideje alatt félbevágott és illusztrált felükkel postázott levélpapírokat tekinti kiindulópontnak. Azonban egy dolog vitathatatlan: ezek esetében még a levél díjszabásának megfelelő postabélyeg került a lapra, vagyis ezek küldése nem lehetett olcsóbb, mint egyszerűen levelezni a másik féllel.
Franciaország az 1870-71-es francia-porosz háború ideje alatt félbevágott és illusztrált felükkel postázott levélpapírokat tekinti kiindulópontnak. Azonban egy dolog vitathatatlan: ezek esetében még a levél díjszabásának megfelelő postabélyeg került a lapra, vagyis ezek küldése nem lehetett olcsóbb, mint egyszerűen levelezni a másik féllel.
A díjjegyes lapok megjelenése
Az ötletet az 1865-ös, Karlsruheban tartott 5. német postakongresszuson vetette fel Heinrich Stephan porosz tanácsos, miszerint igény lenne boríték nagyságú Postblatt bevezetésére, rányomott bélyeggel. A felvetés szerint ugyanazon oldalon lenne hely a címzésre, a másik pedig a közlés számára szolgálna. A javaslat napirendre tűzését a kongresszus elnöke ellenezte, mondván, ez sérti a levéltitok biztosítását: el is vetették azt.
1869 januárjában egy bécsi lapban, a Neue Freie Presse-ben olvasható Emmanuel Herrmann, a bécsújhelyi Katonai Akadémia közgazdaságtani professzorának cikke, amely szerint a levelek döntő többsége úgyis csak néhány szavas üdvözlő jókívánságokat tartalmaz, amelyeknek bőven elégséges egy nyílt lap egyik oldala és egy olcsóbb díjszabás.
Von Maly posta-vezérigazgató hamar azonosult Herrmann javaslatával, s ez év október 1-jén Ausztriában és Magyarországon (a Monarchia a kiegyezés óta rendelkezett saját postai igazgatással) forgalomba hozták az első ilyen lapot, a két ország címerével, kezdetben csak Correspondenz-Karte, majd Levelezési lap felirattal egyaránt. Az öt krajcáros helyi és távolsági levél díjszabása helyett két krajcáros díjjegy került rájuk, így adva értelmet a nyílt lapoknak. Németországban 1870. június 25-én, Angliában ugyanezen év október 1-jén adták ki az első, így forgalomba hozható lapot. A franciák 1870 szeptemberében a németek által körülzárt Párizsból léggömbbel juttatták ki a már nyílt lapokat.
1869 januárjában egy bécsi lapban, a Neue Freie Presse-ben olvasható Emmanuel Herrmann, a bécsújhelyi Katonai Akadémia közgazdaságtani professzorának cikke, amely szerint a levelek döntő többsége úgyis csak néhány szavas üdvözlő jókívánságokat tartalmaz, amelyeknek bőven elégséges egy nyílt lap egyik oldala és egy olcsóbb díjszabás.
Von Maly posta-vezérigazgató hamar azonosult Herrmann javaslatával, s ez év október 1-jén Ausztriában és Magyarországon (a Monarchia a kiegyezés óta rendelkezett saját postai igazgatással) forgalomba hozták az első ilyen lapot, a két ország címerével, kezdetben csak Correspondenz-Karte, majd Levelezési lap felirattal egyaránt. Az öt krajcáros helyi és távolsági levél díjszabása helyett két krajcáros díjjegy került rájuk, így adva értelmet a nyílt lapoknak. Németországban 1870. június 25-én, Angliában ugyanezen év október 1-jén adták ki az első, így forgalomba hozható lapot. A franciák 1870 szeptemberében a németek által körülzárt Párizsból léggömbbel juttatták ki a már nyílt lapokat.
A "valódi" képeslapok
Az újításnak mindenhol hatalmas keletje volt: Magyarországon másfél hónap alatt egymillió, Németországban két hónap leforgása alatt a duplája fogyott, az USA 1873. május 1-jén kiadott, első lapjából az első hónap alatt a magyarországi mennyiség harmincegyszeresét vásárolták meg a lakosok.
Azonban a nem csak címert vagy ágyút ábrázoló lap kapcsán is elsőségi verseny alakult ki a későbbi kutatók, gyűjtők között. A Grosses Lexikon der Philatelie-ben az áll, hogy létezik egy 1869-es, Melk kolostorát ábrázoló osztrák képeslap, amit ténylegesen nem látott még a szakirodalom. A Smaj nevű, Bécsben kiadott folyóirat által 1870 végétől használt lapon Szerbia címere mellett vonat, gőzhajó, moszkvai és isztambuli épületek láthatóak. A briteknél 1870 októberében jelent meg egy, majd 1872-ben egy másik díjjegyes lap, amely hátoldalán illusztrált hirdetés található. Egy hegyi menedékházat bemutató német lap 1873. július 22-i keltezéssel indult útjára, ennek ellenére egy amerikai szakíró egy 1874-es lapnak tulajdonítja az elsőséget (Rudelsburg). Megint mások 1882-től tartanak számon valóban illusztrált lapokat, kezdve a bajor posta által az Országos Ipari, Kézműipari és Művészeti Kiállítás alkalmából kiadottal.
Azonban a nem csak címert vagy ágyút ábrázoló lap kapcsán is elsőségi verseny alakult ki a későbbi kutatók, gyűjtők között. A Grosses Lexikon der Philatelie-ben az áll, hogy létezik egy 1869-es, Melk kolostorát ábrázoló osztrák képeslap, amit ténylegesen nem látott még a szakirodalom. A Smaj nevű, Bécsben kiadott folyóirat által 1870 végétől használt lapon Szerbia címere mellett vonat, gőzhajó, moszkvai és isztambuli épületek láthatóak. A briteknél 1870 októberében jelent meg egy, majd 1872-ben egy másik díjjegyes lap, amely hátoldalán illusztrált hirdetés található. Egy hegyi menedékházat bemutató német lap 1873. július 22-i keltezéssel indult útjára, ennek ellenére egy amerikai szakíró egy 1874-es lapnak tulajdonítja az elsőséget (Rudelsburg). Megint mások 1882-től tartanak számon valóban illusztrált lapokat, kezdve a bajor posta által az Országos Ipari, Kézműipari és Művészeti Kiállítás alkalmából kiadottal.
A képek és a szöveg aránya
Az illusztráció egyre nagyobb felületet, nagyobb hangsúlyt kapott, s a kezdeti 1/4, 1/3, maximum 1/2-es arányt felváltotta a 3/4-es, néhol alig hagyva helyet a kép mellett az üzenetek megírásának. A fordulat a századforduló táján következett be, noha fontos előzménye volt az 1885-ös lisszaboni postakongresszus. Itt ugyanis megengedték a magánkiadású lapok forgalmazását (ennek a lapok népszerűségében volt kulcsfontosságú szerepe) és a címoldal két részre osztását. Azért nem felezését, mert eleinte kb. 1/3 részét tette ki a szövegnek, a fennmaradót a címzésnek hagyott hely: idő kellett, míg a teljes oldalas címzésről átálltak mind a lapokat címzők, mind pedig a kiadók. Most az 1896-os milleniumi kőnyomatos sorozat egyik lapját láthatjuk. Elöl a lap kb. 40%-a a küldőre várt, a hátoldalát pedig reklámozási céllal felülnyomták, beleértve a két krajcáros díjjegyet is (a bal alsó sarok itt nem a kiadás sorszáma, hanem ténylegesen 1896-ra utal):
Íme egy példa az egész oldalas, ún. hosszúcímzésre, de már nem egy díjjegyes lapon keresztül bemutatva:
A lisszaboni döntéseknek azért kellett némi átfutás, illetve nem mindenhol kerültek egyaránt bevezetésre. Angliában például 1902-ben, Franciaországban 1904-ben "adta be a derekát" a helyi posta, hogy megosszák a címzésnek fenntartott oldalt. A következő lapot 1906-ban adták fel. Furcsa átmenetet képez az osztott és hosszúcímzéses lapok között, ugyanis a kép bal alsó sarkában egy icipici helyet fennhagytak ugyan a szövegezésnek, de a hátoldalon látható, hogy a címzés számára fenntartott pontozott vonalak a lap 60%-át teszik mindössze ki, helyet préselve hátul is az üzenetnek. Ez rendhagyó módon nem szokásos, tollal írott jókívánság, hanem egy magyar nyelvű, utólag rányomott reklám:
A következő lap azért kuriózum, mert nem a keltezés időpontja 1906, mint több hosszúcímzéses képeslap esetében, hanem a rányomott kiadási dátum. Ez a bécsi kiadású festményreprodukció szintén nem sok helyet hagy annak megírójának - de talán pont ezért nem is került rá sor, hogy postázzák. A hátoldalon tizenhat nyelven találjuk meg, hogy levelezőlapot tartunk a kezünkben. Ebből, illetve ezen feliratokból azt az egyet leszámítva, amilyen nyelven megírták, a legtöbbet gyakorta kihúzták (ld. két képpel e fölött).
Témák, laptípusok
A gyártási technológiákra, érdekességekre most nem térek ki. Messze nem a teljesség igényével, de erről a témakörről bővebben a Mitől érdekes egy levelezőlap? fejezetben olvashat.
A lapok témáiról, a gyűjthetőség kimeríthetetlenségéről egyrészt a sokszorosított képek (temérdek milliárdos összpéldányszámról beszélünk, megbecsülni is nehéz), másrészt az egyes országokban nyilvántartott gyűjtők, klubok, kiállítások és egyéb rendezvények száma tanúskodik. A századfordulóval bezárólag többségben voltak a grafikai alapokon nyugvó, kőnyomatos, rézkarcos lapok, majd a fotográfia itt is átvette az uralmat. Szép lassan nemcsak utcaképek, hanem családi fotók is postára kerültek, sőt az élet minden területét egyaránt bemutathatták a címzettek számára, legyen szó egy délutáni italozgatásról vagy épp kártyázó katonákról:
A lapok témáiról, a gyűjthetőség kimeríthetetlenségéről egyrészt a sokszorosított képek (temérdek milliárdos összpéldányszámról beszélünk, megbecsülni is nehéz), másrészt az egyes országokban nyilvántartott gyűjtők, klubok, kiállítások és egyéb rendezvények száma tanúskodik. A századfordulóval bezárólag többségben voltak a grafikai alapokon nyugvó, kőnyomatos, rézkarcos lapok, majd a fotográfia itt is átvette az uralmat. Szép lassan nemcsak utcaképek, hanem családi fotók is postára kerültek, sőt az élet minden területét egyaránt bemutathatták a címzettek számára, legyen szó egy délutáni italozgatásról vagy épp kártyázó katonákról:
A frontvonalról sok esetben kép nélküli, tábori levelezőlapokon tudtak hazaírni a harcoló honvédek, amelynek egyik variánsa az alábbi, szövegnek helyet sem hagyó lap. A címzettek örülhetett ugyan, hogy rokonuk szignójával jelezte: még életben vagyok; azonban ennél többet nem volt szabad feltüntetnie sehol. A jelen esetben érintett család "katonája" az I. kerékpáros században szolgált:
A háborús helyzeteket követően is akadt bőven propagandisztikus jellegű téma, kiadás (sőt!), melyek közül a legnagyobb, Magyarországot érintő anyag az irredentizmussal függ össze:
Többnyire grafikákon keresztül ábrázolják a cserkészlapok többségét is, amelyek legismertebb alkotója Márton Lajos, azt azonban kevesebben tudják, hogy a grafikus és éremtervező Bozó Gyula is alkotott ebben a témakörben:
Politikától, propagandisztikus szereptől a háború utáni éra sem mentes: választási röplapnak sem volt utolsó egy kézbesített levelezőlap:
A szűk hazától elvonatkoztatott témákból még többel találkozhatunk egy-egy gyűjtemény lapjai között. A különböző országok népviselete például kedvelt témának bizonyult régen is, hiszen összehasonlításra adott lehetőséget, s a legtöbb esetben közeli, részletgazdag grafikák vagy fotók születtek:
Akadt, aki közelebb érzett magához egy számára kézzelfoghatóbb témát, amiben otthonosan mozgott s kedvét lelte - így kezd el sokunk egyes sportágakat gyűjteni:
Az első, híres embereket bemutató nagy sorozat A nagy évszázad címmel jött létre az 1890-es években (több nyelven; a Kapcsolódó képeslapok fejezetben egyet be is mutatok). Ezt számos kisebb-nagyobb sorozat, alkalmi kiadás követte, leggyakrabban uralkodókat, vallási vagy egyéb vezetőket bemutatva:
A mindenkori rendszer szívesen adott ki lapot önmaga propagálására akkor is, amikor már úgymond biztosnak látszottak az alapok:
Napjainkban a reklámlapok jelentenek egy újabb szerteágazó gyűjtési területet sokak számára. A létezésük nem újkeletű, azonban a legtöbb szórakozóhelyen, moziban, színházban, más szóval a társas összejövetelek helyszínén már nem alkalmanként, hanem rendszeresen, lépten-nyomon belebotlunk jó néhány reklámlapba, s esetenként egy hétre rá ugyanott már újabb 8-10 képeslapfajta vár minket. A városképek a nagyobb és látogatottabb turistaövezeteken belül mindennaposak, máshonnan elkezdtek szépen lassan kipucolódni, feladni pedig egyre csekélyebb számban adnak fel világszerte. Amennyire lefele ível a jelenlegi tendencia - ami a modern lapokat illeti -, úgy kerülnek elő a sufnik, padlások mélyéről a családi kincsek, köztük megannyi, itt fel nem sorolt témát ábrázoló fotóval, képpel, s ki-ki kedve szerint rendelkezik velük.
Ha nem is tartjuk nagy becsben, nincs is (már?) érzelmi kötődésünk hozzájuk, érdemes végiggondolni, kinek, melyik fiatal szomszéd gyerekének vagy az ilyesféle dolgokra fogékony ismerősnek adjuk oda a nagyszülők által őrizgetett dobozokat, mielőtt kiraknánk az esőbe lomtalanításkor. Jómagam is a fiatal gyűjtők táborát "erősítem", pusztán azzal hogy gyűjtöm a képeslapokat, s közel harminc évem létére már én is eljutottam arra a pontra, hogy örülök, ha egy újabb tizenéves kollégát láthatok egy nagyobb börzén, gyűjtőtalálkozón. De amíg vannak fiatalabbak, addig nem pusztán a gyűjtői szenvedély, hanem az az értékőrzés is továbbél, amelyet az egyedi képek, a szöveg miatt pótolhatatlan darabok vagy éppen a gazdagságuk, darabszámuk miatt páratlan gyűjtemények jelentenek - s ez minden gyűjtési területre érvényes (ld. Berkó Pál - Fehér Béla: Ki mit gyűjt? Budapest, 1980, Gondolat).