Azt is kérdezhetném, hogy mitől értékes egy levelezőlap. Természetesen a kettő nagy mértékben összefügghet, ám ez nem szükségszerű.
Arra, hogy két gyűjtő egy árverés helyszínén, akár több órát várva ugyanarra a lapra, miért képes az egekig tornászni egy mások számára érdektelen, átlagos lap árát, nincs mindig ésszerű magyarázat. Talán ugyanott laktak egy időben a megsárgult fotón látható házban, vagy a szülőfalujukról készült ismert lapok közül ez az egy hiányzik mindkettejüknek (a jelenség más gyűjtési területen, pl. érmék esetében gyakrabban előfordul). Ami mindenesetre tény, hogy minél többen gyűjtenek valamit, minél keresettebb, annál értékesebb.
Az eredeti kérdésre visszakanyarodva, számtalan módon válhat egy lap érdekessé akár sokak számára. Az egyik ilyen szembetűnő mód fotó vagy grafika esetén is maga a keret.
Az esetek nagyobbik részében itt nem hagyományos, festményeknél és családi képeknék megszokott keretvastagságról beszélhetünk, hanem gyakorta a kép, kvázi "a lényeg" felületét meghaladó díszítésről. A különböző megoldásoknak tényleg csak az emberi képzelet szabott határt, és mint látni fogjuk, akkortájt a lapkiadók lényegesen szabadabbra engedték képzeletüket, mint azt gondolnánk.
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés: lehet-e a keret lényegesebb egyes lapoknál, mint maga a fotó, grafika, kvázi a lap tárgya? Járjuk körbe picit ezt a kérdéskört!
A levegőben hagyva a legutóbb felvetett kérdést, hadd mondjon többet az itteni soroknál a két következő, egy, illetve négy kis képet tartalmazó levelezőlap! Stílusuk, hangulatuk számos egy- és többképes variációval gyönyörködteti el a mai kor emberét is (a nagyobb városokról általában készültek ilyen és ezekhez hasonló kőnyomatos lapok, azaz litográfiák):
Arra, hogy két gyűjtő egy árverés helyszínén, akár több órát várva ugyanarra a lapra, miért képes az egekig tornászni egy mások számára érdektelen, átlagos lap árát, nincs mindig ésszerű magyarázat. Talán ugyanott laktak egy időben a megsárgult fotón látható házban, vagy a szülőfalujukról készült ismert lapok közül ez az egy hiányzik mindkettejüknek (a jelenség más gyűjtési területen, pl. érmék esetében gyakrabban előfordul). Ami mindenesetre tény, hogy minél többen gyűjtenek valamit, minél keresettebb, annál értékesebb.
Az eredeti kérdésre visszakanyarodva, számtalan módon válhat egy lap érdekessé akár sokak számára. Az egyik ilyen szembetűnő mód fotó vagy grafika esetén is maga a keret.
Az esetek nagyobbik részében itt nem hagyományos, festményeknél és családi képeknék megszokott keretvastagságról beszélhetünk, hanem gyakorta a kép, kvázi "a lényeg" felületét meghaladó díszítésről. A különböző megoldásoknak tényleg csak az emberi képzelet szabott határt, és mint látni fogjuk, akkortájt a lapkiadók lényegesen szabadabbra engedték képzeletüket, mint azt gondolnánk.
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés: lehet-e a keret lényegesebb egyes lapoknál, mint maga a fotó, grafika, kvázi a lap tárgya? Járjuk körbe picit ezt a kérdéskört!
A levegőben hagyva a legutóbb felvetett kérdést, hadd mondjon többet az itteni soroknál a két következő, egy, illetve négy kis képet tartalmazó levelezőlap! Stílusuk, hangulatuk számos egy- és többképes variációval gyönyörködteti el a mai kor emberét is (a nagyobb városokról általában készültek ilyen és ezekhez hasonló kőnyomatos lapok, azaz litográfiák):
Az első lap érdekes és rendhagyó abból a szempontból is, hogy a felül látható módon összevarrták egy másik képeslappal, s a varrás alatti törésből kiindulva, nagy valószínűséggel magát megtartani képes táblaként díszelgett egy íróasztalon.
A második lap tetszhet a vasútállomást kedvelőnek, a katonai témákban elmélyülőnek a hadapródiskola miatt, az egyházi épületeket előnyben részesítőknek, de valahogy mégsem a pici nyomatokra kerül a nagyobb hangsúly, sokkal inkább a négylevelű lóherére.
Ezeket a kőnyomatokat dombornyomással ötvözték, így aki kézhez kapta azokat a postázást követően, tapintásával is "megnézhette", amint a levél és a lóhere szirmai kilépnek a lap síkjából. Az ilyen - gyártás szempontjából persze felettébb költséges - apróságok miatt válhatott egy egyszerű levelezőlap még élőbbé, még kedvesebbé az akkori címzett és a későbbi tulajdonosok számára egyaránt.
Idővel egyes művészeti ágak is felfedezték a postázás és a nagy olvasottság mögött rejlő lehetőséget. Így válhatott könnyedén a képeslapkiadás is egyfajta művészetté. A szecesszió legnagyobb mesterei, pl. Mucha, Klimt ecsetvonással írt aláírásai egyaránt megtalálhatóak egyes képeslapok alsó sarkaiban. Azonban most nem az ő festményeiket, hanem szignó nélküli, gyakorta látható "megoldásokat" láthatunk.
Az első képen egy újévi kívánság került rá utólag a szép szecessziós keretű lap aljára. A következő "Gruss aus...", vagyis "Üdvözlet...-ből" kezdettel szabad kezet engedett a feladónak, bárhonnan is üzent másnak (noha a vers névnapra szól). A harmadik lapon egy portré kiemelésére szánt dombornyomott keretbe ragasztotta - vélhetően - a fotós a megrendelő hölgy arcképét.
A második lap tetszhet a vasútállomást kedvelőnek, a katonai témákban elmélyülőnek a hadapródiskola miatt, az egyházi épületeket előnyben részesítőknek, de valahogy mégsem a pici nyomatokra kerül a nagyobb hangsúly, sokkal inkább a négylevelű lóherére.
Ezeket a kőnyomatokat dombornyomással ötvözték, így aki kézhez kapta azokat a postázást követően, tapintásával is "megnézhette", amint a levél és a lóhere szirmai kilépnek a lap síkjából. Az ilyen - gyártás szempontjából persze felettébb költséges - apróságok miatt válhatott egy egyszerű levelezőlap még élőbbé, még kedvesebbé az akkori címzett és a későbbi tulajdonosok számára egyaránt.
Idővel egyes művészeti ágak is felfedezték a postázás és a nagy olvasottság mögött rejlő lehetőséget. Így válhatott könnyedén a képeslapkiadás is egyfajta művészetté. A szecesszió legnagyobb mesterei, pl. Mucha, Klimt ecsetvonással írt aláírásai egyaránt megtalálhatóak egyes képeslapok alsó sarkaiban. Azonban most nem az ő festményeiket, hanem szignó nélküli, gyakorta látható "megoldásokat" láthatunk.
Az első képen egy újévi kívánság került rá utólag a szép szecessziós keretű lap aljára. A következő "Gruss aus...", vagyis "Üdvözlet...-ből" kezdettel szabad kezet engedett a feladónak, bárhonnan is üzent másnak (noha a vers névnapra szól). A harmadik lapon egy portré kiemelésére szánt dombornyomott keretbe ragasztotta - vélhetően - a fotós a megrendelő hölgy arcképét.
A szecesszió városképek kereteiben is testet öltött, szintén nagy sikerrel körbejárva a világot (eleinte főleg német és osztrák lapkiadásokkal találkozhatunk). A korábbi kőnyomatok gyakran egyszínűek (túlnyomórészt barna tónusúak), majd a színek lapokon történő elterjedését követően megannyi variáció, átvitt értelmű színesítés született, szintén az alkotó leleményességét tükrözve.
Személyes kedvenceim a téli hangulatot árasztó litográfiák, amelyek közül az itt látható, riesai elegáns, nem túlcifrázott, mégis szépen mutatja a stílus apró jegyeit (jobb fölül a már-már barokkos képkeret, két helyen papírtekercsszerű visszacsavarodások, kisebb átmenet egyik képecskéből a másikba, a dér csípte szőlőfürtök, a kis virág). A sötétebb, árnyékos és emiatt jogosan a középpontba helyezett víztornyot leszámítva tényleg csak a telet láthatjuk, amerre a szem ellát:
Személyes kedvenceim a téli hangulatot árasztó litográfiák, amelyek közül az itt látható, riesai elegáns, nem túlcifrázott, mégis szépen mutatja a stílus apró jegyeit (jobb fölül a már-már barokkos képkeret, két helyen papírtekercsszerű visszacsavarodások, kisebb átmenet egyik képecskéből a másikba, a dér csípte szőlőfürtök, a kis virág). A sötétebb, árnyékos és emiatt jogosan a középpontba helyezett víztornyot leszámítva tényleg csak a telet láthatjuk, amerre a szem ellát:
Egészen más hatást kölcsönöz egy képnek a vastagon csipkézett szél, mely meglepően kiemeli azt. A csipkeszerű peremen belül egy másik keret veszi körbe a fotó helyét, ami, mivel nem tölti ki teljesen a rendelkezésre álló felületet, így egy újabb, a körbevágás miatt egyenletlen szegély fut körbe Jézus alakja körül. A hangsúly mindezzel együtt középre helyeződik, hiába látunk míves munkát körülötte:
Az előzőeket látva mindenki döntse el maga, mennyire lehet mérvadó egy lap megítélésénél annak kerete; láthattunk példát mindkét válaszlehetőségre. A most következő lapok, pontosabban azok technikája is komoly sikereket ért el. Ezek esetében is sokszor a lap milyensége, a gyártási technológia az, ami szemet gyönyörködtetőbb néha, mint a konkrét ábrázolás.
Az első ilyen egy úgynevezett holdfényes lap, ahol minden, még a hátoldal is kékbe borul:
A többnyire látható hold és az általa megvilágított felhők hatására könnyebben elhisszük, hogy a fotós valóban a késő esti órákban kapta lencsevégre ezt a nem mindennapi felvételt, pedig természetesen szó sincs erről. Sőt, szegény holdat a másik oldalról még egy szárazbélyegzővel is megnyomták, amely kissé zavaró lehet a kép nézegetésekor.
A mechanikus lapoknak számos variációja készült és készül mind a mai napig. Interaktívak, ezért kedveltek:
Minden, több érzékszervet igénylő képeslap kihozza a gyermeket az azt kezében tartó egyénből. A legkülönbözőbb módokon hajthatjuk, nyithatjuk, teherhetjük, tapinthatjuk, láthatjuk, amint a nálunk levő kis papírdarab "életre kel":
Van olyan levelezőlap, amelyhez úgymond külső segítséget, jelen esetben fényforrást kell használnunk, hogy felfedje előttünk a titkát. S hogy mi is ez a titok? Amint fényforrás felé tartjuk, korábban nem vagy másképp látható részletek, fények jelennek meg előttünk. Az átvilágítható lapoknak is több fajtája ismeretes ("Hold to light", "A világosság felé tartandó" feliratok árulkodhatnak róla):
Íme egy másik lap, mely külső tényezőktől függően mutatja meg számunkra, mivel is rendelkezik. Sajnos mostanra "elromlott", de hajdanán képes volt az időjárást a nap fényének erősségéből megjósolni - néha a híradót nézve az az érzésünk támadhat, hogy egy ilyen segítséggel a kezünkben mi magunk is legalább annyira meg tudnánk mondani, mi várható a közeljövőben, mint a szakavatott meteorológusok.
(Persze nem becsülöm alá a valóban szaktudást igénylő előrejelzéseiket, pusztán - és ez teljes mértékben személyes véleményem - annyira felborult a természet rendje, hogy még nehezebb dolguk van a napi munkájuk elvégzését illetően.)
(Persze nem becsülöm alá a valóban szaktudást igénylő előrejelzéseiket, pusztán - és ez teljes mértékben személyes véleményem - annyira felborult a természet rendje, hogy még nehezebb dolguk van a napi munkájuk elvégzését illetően.)
Írtam korábban arról, hogyan tehették néhány módon élőbbé az elkészült lapokat. Ennek azonban van egy olyan formája is, amikor ténylegesen egy - egykoron - élő részt kap az elülső oldal. Mondhatnám úgy is, hogy "beültetésen esik át": valódi hajat, virágot találhat az az érdeklődő egy kis darab műanyag alatt, aki kellő időt szán képeslapok böngészésére, és/vagy kellően szerencsés (mint jómagam egy forgalmas antikvárium új szerzeményei közül mazsolázgatva, amikor is nem kis bosszúságot okoztam a mögöttem sorban álló úrnak; ő, látva, hogy épp a havasi gyopáros lapot rakom félre, inkább morogva távozott a helyiségből - máskor majd neki lesz szerencséje):
Egyes esetekben nem elég egy fotó, hogy a lap rejtett titkait láthassuk, ismernünk kell még legalább egy másik ilyen vagy látszólag ilyen képet, mely vagy tükörképe az elsőnek, vagy több minden látható rajta. A cseréim között tartottam számon egy váci székesegyházat ábrázoló közel százéves kiadást, amikor egy másik kiadó szinte ugyanolyan lapja is átfutott a kezemen.
Valami nem stimmelt, s egymás mellé raktam a képeket. Hirtelen mindkettő kikerült a cserélni kívánt képek közül:
Sokszor azonban szembetűnőbb az ilyesféle, kollázsnak is nevezhető alkotások. A képtelen, az emberi fantázia akkori határait vernés elemekkel ötvöző kollázsok számos esetben humoros, jó kedélyt sugárzó egyedi művek lettek. Mióta az ember öntudatára ébredt, különféleképp viszonyul a mindenkori időhöz.
A vallás, a hatalmon lévő rendszer, a legkülönfélébb szellemi irányzatok mind-mind hatottak az aktuális időképre, formálták azt. Az újabb korok ebből a szempontból mások: már a hétköznapi ember is kilép a mindennapok, az évenkénti ciklikusság keretéből, és előre dobja elméje buzogányát, vizualizálva a lehetséges jövőt. Elvégre ki tudja? A XIX-XX. század fordulóján ez a buzogány 50-100 évet jelentett (sok hasonló lapon szerepel valamelyik számjegy):
A vallás, a hatalmon lévő rendszer, a legkülönfélébb szellemi irányzatok mind-mind hatottak az aktuális időképre, formálták azt. Az újabb korok ebből a szempontból mások: már a hétköznapi ember is kilép a mindennapok, az évenkénti ciklikusság keretéből, és előre dobja elméje buzogányát, vizualizálva a lehetséges jövőt. Elvégre ki tudja? A XIX-XX. század fordulóján ez a buzogány 50-100 évet jelentett (sok hasonló lapon szerepel valamelyik számjegy):
Az egyik ilyesféle lapot a második világháborúban postázták, s a jövőben feliratot most-ra korrigálta a címző. Ismerve a háborús viszontagságokat és járműinváziót, könnyen érthető, hogy miért. A semmibe szaladó függővasút szürrealitása akkor szembetűnő igazán, amikor ugyanezt a kikötőből a végtelen tengerbe futva tekinthetjük meg (erre is van példa).
A járművek életszerűtlen zsúfoltságára nem minden esetben hívja fel a figyelmünket szöveggel a kiadó, nekünk kell felfedeznünk az esetleges - s általában maguktól értetődő - anomáliákat. Mindkét következő kép kihajtható, tehát ismételten szükség van némi interaktivitásra is:
Léteznek sokkal profánabb megoldások is, melyek ugyanezt a technikát alkalmazzák..., azonban a hangulat kissé más, mondjuk úgy, hogy sokak számára életszerűbb, netán nyomokban fiatalkori emlékeket idéző:
Bár ez utóbbi képhez személyes emlékek nem fűznek, ennek lelkülete számomra azt mutatja, hogy az utóbbi száz év alatt lényegében nem sok minden változott, ami a mulatozást illeti: egyes férfiak alkoholos befolyásoltság alatt bizony sok disznóságra képesek. Természetesen én nem tartozom közéjük.
A szöveges humor is meg-megjelenik, főleg a húszas-harmicas években, akár egy grafikát, fényképet kiegészítendő, akár önmagában:
Hosszú oldalakon keresztül sorolható, mit alkotott az emberi ötletesség a levelezőlapok világában. Ez valóban csak egy ízelítő mindabból, amiben a lapok készítői, a tenyerüket dörzsölő lapvásárlók és az azt kézhez kapó címzettek egyaránt örömüket lelték.
Érdemes azonban megfordítani azt a bizonyos képeslapot!
Ki ki tudja, mi mindent láthatunk? |