Muki, a gőzmozdony és a pesti iparosság
"A fővárosi épitkezések fellendülésével Pusztaszentlőrincen téglagyár épült a volt Szarvascsárdánál, de a tégla beszállítása nagy nehézségekbe ütközött, mert a tengelyig homokos, gidres-gödrös Üllői-úton csaknem lehetetlen volt a közlekedés. Ezért engedélyt kapott a gyár egy keskeny vágányú iparvasút megépítésére, amelyen kétóránként ment egy-egy téglaszállító vonat Budapestig a Szt. László kórház előtti térig. Nagy volt az érdeklődés abban az időben e kis gőzvasút iránt amint nagyokat sípolva átszuszogott Kispesten s a vonatkisérők szorgalmasan csavargatták ki-be a kéziféket, már ahogy a hepehupás terep megkívánta. El is nevezték e kis tehervasútat >kávédaráló<-nak, mozdonyát pedig >Muki< néven becézgették.
Kispesten a település és az épitkezés mintha megállott volna. Az előljáróság ennek okát abban látta, hogy nagyon rossz Pestre a közlekedés. Nem nyugodott addig, míg ki nem eszközölte, hogy a >Muki< ne csak téglákat szállitson, hanem egy személyszállító kocsit is kapcsoljanak hozzá. Jó gondolat volt, mert mihelyt híre futott Pesten, hogy a teherkocsihoz két személykocsit is kapcsoltak, amely rendszeres személyközlekedést teremtett Kispestre és Szentlőrincre, újra megindul az épitkezési kedv, úgyanannyira, hogy lelkes, törekvő emberek megalakítják Szentlőrincen a >Családházépitő egyesület<-et. Kispesten is mind több és több ember építi fel kertes családiházát s a lakósság ilyetén való elszaporodása hova-tovább mindjobban igénybe veszi a kis gőzvasútat, amely abbahagyta a téglaszállítást és tisztán személyszállitásra rendezkedik be, fejenként 20 krajcár viteldíj mellett és most már egész a Ludovikáig szállítja az utasokat, ahol egy kis állomást építtet II. és III. osztályú teremmel.
A Pestről kiözönlő lakósság között igen sok az iparos, kereskedő, kishivatalnok, nyugdijas, kertész, gyári munkás, tehenész, majoros, napszámos és kisebb vállalkozók. A Kispesten letelepült első iparosok, akik egyben városalapítók is voltak, féltve őrizték meg az elsőségi jogokat és asztaltársaságokba tömörülve tárgyalták le szakmai ügyeiket. Kispest őslakósainak társadalmi tagozódása először nyelv szerint történt. Az egyes nemzetiségüek más és más korcsmákban gyültek össze eszmecserére, no és egy kis italozásra is. A magyarok tanyája a Szabó Pál-féle korcsma volt, amit Debrecen városáról neveztek el. A korcsma gazdája ízig-vérig magyar volt. A németség korcsmája Beránnál volt Temesvár elnevezéssel, egy másik korcsma meg Nagyszebenről volt elnevezve. Ha azonban komoly ügyeket kellett az iparosságnak megtárgyalni, akkor Szabónál tartották értekezleteiket az Üllői úton. Báljaikat és mulatságaikat pedig a Községháztéren levő Schauréder féle >Török császár kávéház< helyiségeiben tartották meg."
"A fővárosi épitkezések fellendülésével Pusztaszentlőrincen téglagyár épült a volt Szarvascsárdánál, de a tégla beszállítása nagy nehézségekbe ütközött, mert a tengelyig homokos, gidres-gödrös Üllői-úton csaknem lehetetlen volt a közlekedés. Ezért engedélyt kapott a gyár egy keskeny vágányú iparvasút megépítésére, amelyen kétóránként ment egy-egy téglaszállító vonat Budapestig a Szt. László kórház előtti térig. Nagy volt az érdeklődés abban az időben e kis gőzvasút iránt amint nagyokat sípolva átszuszogott Kispesten s a vonatkisérők szorgalmasan csavargatták ki-be a kéziféket, már ahogy a hepehupás terep megkívánta. El is nevezték e kis tehervasútat >kávédaráló<-nak, mozdonyát pedig >Muki< néven becézgették.
Kispesten a település és az épitkezés mintha megállott volna. Az előljáróság ennek okát abban látta, hogy nagyon rossz Pestre a közlekedés. Nem nyugodott addig, míg ki nem eszközölte, hogy a >Muki< ne csak téglákat szállitson, hanem egy személyszállító kocsit is kapcsoljanak hozzá. Jó gondolat volt, mert mihelyt híre futott Pesten, hogy a teherkocsihoz két személykocsit is kapcsoltak, amely rendszeres személyközlekedést teremtett Kispestre és Szentlőrincre, újra megindul az épitkezési kedv, úgyanannyira, hogy lelkes, törekvő emberek megalakítják Szentlőrincen a >Családházépitő egyesület<-et. Kispesten is mind több és több ember építi fel kertes családiházát s a lakósság ilyetén való elszaporodása hova-tovább mindjobban igénybe veszi a kis gőzvasútat, amely abbahagyta a téglaszállítást és tisztán személyszállitásra rendezkedik be, fejenként 20 krajcár viteldíj mellett és most már egész a Ludovikáig szállítja az utasokat, ahol egy kis állomást építtet II. és III. osztályú teremmel.
A Pestről kiözönlő lakósság között igen sok az iparos, kereskedő, kishivatalnok, nyugdijas, kertész, gyári munkás, tehenész, majoros, napszámos és kisebb vállalkozók. A Kispesten letelepült első iparosok, akik egyben városalapítók is voltak, féltve őrizték meg az elsőségi jogokat és asztaltársaságokba tömörülve tárgyalták le szakmai ügyeiket. Kispest őslakósainak társadalmi tagozódása először nyelv szerint történt. Az egyes nemzetiségüek más és más korcsmákban gyültek össze eszmecserére, no és egy kis italozásra is. A magyarok tanyája a Szabó Pál-féle korcsma volt, amit Debrecen városáról neveztek el. A korcsma gazdája ízig-vérig magyar volt. A németség korcsmája Beránnál volt Temesvár elnevezéssel, egy másik korcsma meg Nagyszebenről volt elnevezve. Ha azonban komoly ügyeket kellett az iparosságnak megtárgyalni, akkor Szabónál tartották értekezleteiket az Üllői úton. Báljaikat és mulatságaikat pedig a Községháztéren levő Schauréder féle >Török császár kávéház< helyiségeiben tartották meg."