No de hogy jutunk be?
"Nagy bajban voltak a kispesti telepesek. Igen messzire volt a főváros és közlekedési eszközük nem volt [ti. 1872-ben – PM]. Aki tehette, gyalog járt be a fővárosba vagy azok kocsiján, akik tejet, vajat, tojást, zöldséget vagy más terményeiket hordták Pestre értékesíteni. Különösen az iparosság, munkásság megélhetését vezélyeztette erősen a távolság, amely miatt, Pest gazdasági életéből kikapcsolódhattak. Gondoskodni kellett tehát valami közlekedési eszközről. 1872. évi junius 15-én tartott gyűlésen elhatározták, hogy társaskocsi közlekedést létesítenek. Takács Károly társaskocsi-tulajdonossal meg is kötik a szerződést, aki naponta délelőtt 9 és 11 óra között, délután pedig 3 és 5 óra között ki- és beszállítja az utasokat, a pesti Üllői úti vámig fejenként 20 krajcárért. >Nesze semmi, fogd meg jól!< Ez ugyan nem segített sem a munkáson, sem az iparoson, sem a hivatalnokon, mert olyan időkben ment, amikor ezek nem használhatták.
A Pesten alkalmazottak ezután is >per pedes apostorum< siethettek munkahelyeikre. A július 30-iki ülésen fel is szólalt ezért Garay Ferenc, amely felszólalás egy kis vihart okozott az érdekeltek között, de eredményeképp most már másik két vállalkozó is akadt, akik a hibát helyrebillentették. Ezek voltak: Sámson Ignác gazda és Mayer István kovácsmester. Sámson gazda, hogy a kívánalmaknak minél hamarabb eleget tegyen, előszedte valahonnan a lomtárából a nyugalomba helyezett jó öreg, lapostetejű tejeskocsiját, felszerelte háromszál deszkával s nagy gőggel fogta eléje hórihorgas, kehes, sárga gebéjét, amely ezentúl személyszállító szolgálatokat fog teljesíteni.
Szegény, nyugalmából megzavart sárga-gebe azután úgy állt bosszút a nehéz szolgálat beosztásért, hogy ahol nagyon mély volt a sár s a kerék nehezen forgott, ott szépen az utasokkal tolatta magát ki a kátyúból. Igy azután nagynehezen elvergődtek valahogy az Üllői úti vámig. Később, mikor bebizonyosodott, hogy ez nem is olyan rossz üzlet, akadt más vállalkozó, aki már rendes kétfogatú omnibusszal szállította Pestről Kispestre és viszont az utasokat."
"Nagy bajban voltak a kispesti telepesek. Igen messzire volt a főváros és közlekedési eszközük nem volt [ti. 1872-ben – PM]. Aki tehette, gyalog járt be a fővárosba vagy azok kocsiján, akik tejet, vajat, tojást, zöldséget vagy más terményeiket hordták Pestre értékesíteni. Különösen az iparosság, munkásság megélhetését vezélyeztette erősen a távolság, amely miatt, Pest gazdasági életéből kikapcsolódhattak. Gondoskodni kellett tehát valami közlekedési eszközről. 1872. évi junius 15-én tartott gyűlésen elhatározták, hogy társaskocsi közlekedést létesítenek. Takács Károly társaskocsi-tulajdonossal meg is kötik a szerződést, aki naponta délelőtt 9 és 11 óra között, délután pedig 3 és 5 óra között ki- és beszállítja az utasokat, a pesti Üllői úti vámig fejenként 20 krajcárért. >Nesze semmi, fogd meg jól!< Ez ugyan nem segített sem a munkáson, sem az iparoson, sem a hivatalnokon, mert olyan időkben ment, amikor ezek nem használhatták.
A Pesten alkalmazottak ezután is >per pedes apostorum< siethettek munkahelyeikre. A július 30-iki ülésen fel is szólalt ezért Garay Ferenc, amely felszólalás egy kis vihart okozott az érdekeltek között, de eredményeképp most már másik két vállalkozó is akadt, akik a hibát helyrebillentették. Ezek voltak: Sámson Ignác gazda és Mayer István kovácsmester. Sámson gazda, hogy a kívánalmaknak minél hamarabb eleget tegyen, előszedte valahonnan a lomtárából a nyugalomba helyezett jó öreg, lapostetejű tejeskocsiját, felszerelte háromszál deszkával s nagy gőggel fogta eléje hórihorgas, kehes, sárga gebéjét, amely ezentúl személyszállító szolgálatokat fog teljesíteni.
Szegény, nyugalmából megzavart sárga-gebe azután úgy állt bosszút a nehéz szolgálat beosztásért, hogy ahol nagyon mély volt a sár s a kerék nehezen forgott, ott szépen az utasokkal tolatta magát ki a kátyúból. Igy azután nagynehezen elvergődtek valahogy az Üllői úti vámig. Később, mikor bebizonyosodott, hogy ez nem is olyan rossz üzlet, akadt más vállalkozó, aki már rendes kétfogatú omnibusszal szállította Pestről Kispestre és viszont az utasokat."